Otthon » Blogok » Hogyan támogasd a Big Eye Boxot egy kis fénygéppel? Az AR Optical Waveguides 'tanuló-kiterjesztési technológiájának' elemzése

Hogyan támogassuk a Big Eye Boxot egy kis világítógéppel? Az AR Optical Waveguides 'tanuló-kiterjesztési technológiájának' elemzése

Megtekintések: 0     Szerző: Site Editor Közzététel ideje: 2026-11-18 Eredet: Telek

Érdeklődni

Facebook megosztás gomb
Twitter megosztás gomb
vonalmegosztás gomb
wechat megosztási gomb
linkedin megosztás gomb
pinterest megosztási gomb
WhatsApp megosztási gomb
kakao megosztás gomb
snapchat megosztási gomb
táviratmegosztó gomb
oszd meg ezt a megosztási gombot

Az AR szemüvegeknél az optikai hullámvezetőknek nemcsak a képet hordozó fény be-, terjedését és kicsatolását kell elősegíteniük, hanem egy kritikus kihívásra is megoldást kell találniuk: hogyan lehet biztosítani, hogy a kompakt optikai motorból kilépő fény egy kellően nagy 'szemdobozt' fedjen le (az a tartomány, amelyen belül a szem képes érzékelni a teljes képet). Ezt a problémát kezeli az Exit Pupil Expansion (EPE).

A hagyományos optikai rendszerekben a kilépő pupilla méretét a vetítőoptika korlátozza. A kisebb optikai motor kisebb kilépősugár-tartományt eredményez; ha ez a tartomány túl szűk, a szem enyhe mozgása is azt okozhatja, hogy a felhasználó elveszíti szem elől a teljes képet. A belső terjedés és csatolás révén az AR hullámvezetők replikálják a kis bemeneti pupillát különböző pozíciókban, ezáltal kiterjesztve a hatékony kilépő pupillát – ezt a folyamatot 'pupilla replikációnak' nevezik.

A teljes műszaki pipeline a következőképpen foglalható össze: kispupilla bemenet → hullámvezető terjedés → többszörös csatolási események → pupilla replikáció → nagy szemdoboz kimenet. Amint azt a vonatkozó áttekintések megjegyezték, az EPE (exit pupilla expansion) kulcsfontosságú technológia, amely megkülönbözteti a hullámvezető-alapú AR-kijelzőket a hagyományos közeli szemkijelző architektúráktól. Célja, hogy kiterjessze a hatékony szemdobozt, miközben megtartja a hullámvezető vékony alaktényezőjét, ezáltal biztosítva, hogy a felhasználó szeme a teljes képet szélesebb pozícióban érzékelje.

I. 1D és 2D pupilla bővítés

A kilépés-pupilla tágulás iránya alapján az EPE általában 1D pupillatágulásra (1D EPE) és 2D pupillatágulásra (2D EPE) van besorolva. Ez a két megközelítés jelentősen eltér a szerkezeti kialakítás, a szemmozgás tolerancia és a megtekintési élmény tekintetében.

Az egydimenziós pupilla-tágítás magában foglalja a kilépő pupilla replikációját csak egy irányban. Például, amikor a fény vízszintesen terjed, optikai energiájának egy része kivonódik minden alkalommal, amikor áthalad a több kikapcsoló tartomány valamelyikén, ami egy sor kilépő pupillát eredményez vízszintes irányban.

A kétdimenziós (2D) pupilla-tágítás egy további pupillareplikációs réteget ad hozzá merőleges irányban, kiterjesztve a kilépő pupillát egy egydimenziós vonalról egy kétdimenziós területre. Egy tipikus 2D architektúra általában a következőket tartalmazza: egy bemeneti csatolási tartomány → egy első irányú tágulási/elfordulási tartomány → egy második irányú bővítési és kimeneti csatolási tartomány. A 2D pupilla kiterjesztése nem csupán egy újabb rács hozzáadásának kérdése; hanem a terjedési irány, a rácsos csatolás, az optikai teljesítményelosztás és a kilépő pupilla végső egységességének egyidejű kezelését igényli.

II. Pupilla tágulási útja geometriai optikai hullámvezetőkben: Arrayed Mirrors

A geometriai optikai hullámvezetők, más néven tömbösített optikai hullámvezetők, a geometriai optika elveit használják a pupilla kitágítására. A magmechanizmus magában foglalja egy sor félig átlátszó, félig visszaverő felület – lényegében részleges tükrök sorozat – elrendezését a hullámvezetőn belül vagy annak felületén. Ahogy a fény a hullámvezetőn keresztül terjed, ezekkel a felületekkel találkozik; minden egyes felületen a fény egy része visszaverődik kifelé, míg a fennmaradó része továbbmegy a következő felületre.

Az egydimenziós pupillatágulás során több, részben visszaverő felületet helyeznek el egyetlen irányban, míg a kétdimenziós pupillatágulás két, különböző irányba orientált tükröző felületet alkalmaz, lehetővé téve, hogy a fény egymás után mindkét tengely mentén táguljon. A geometriai optikai hullámvezetők elsősorban a geometriai visszaverődésen és törésen alapulnak – nem pedig a periodikus felületi struktúráktól való diffrakción –, ami kiváló képminőséget és színvisszaadást eredményez. A többlépcsős sugárhasító felületek használata azonban szigorú követelményeket támaszt a megmunkálási pontosságra, a vékonyréteg-teljesítményre és az összeszerelésre vonatkozóan; következésképpen a gyártás összetettsége és a termelési hozam továbbra is kulcsfontosságú kihívást jelent az iparosításukban.

III. Diffrakciós optikai hullámvezetők: rácsok használata a pupilla replikációjához

A diffrakciós optikai hullámvezetők a geometriai sugárhasító felületeket rácsszerkezetekkel helyettesítik, diffrakciós hatásokat használva a fény becsatolására, terjedésére és kicsatolására. Fizikai szempontból a kilépés-pupilla tágítás célja az egyenletes fénykibocsátás biztosítása a teljes látómezőben a rácsok diffrakciós hatásfokának precíz szabályozásával.

Az optikai motorból származó fény először egy bemeneti csatoló rácson keresztül jut be a hullámvezetőbe, és olyan szögben terjed a hordozón belül, amely kielégíti a teljes belső visszaverődés feltételeit. Amint az irányított fény áthalad a kimeneti csatolási tartományon, az optikai energia egy része kicsatolódik, míg a fennmaradó energia tovább terjed a hullámvezetőn belül, és a következő helyeken ismét kölcsönhatásba lép a rácsokkal. Ezen az ismétlődő folyamaton keresztül a kezdeti, kisebb belépő pupilla több térbeli pozícióban replikálódik, ami nagyobb kilépő pupilla területet eredményez. Következésképpen az Exit Pupil Expansion (EPE) a diffrakciós hullámvezetőkben úgy értelmezhető, mint a rácsok használata az irányított fény ismételt összekapcsolására és kinyerésére, több egyenértékű kilépő pupillát létrehozva különböző térbeli helyeken – hatékonyan replikálva és kiterjesztve a pupillát. Meg kell jegyezni, hogy a kilépő pupillák bővülése és a kilépő pupillák egységessége külön fogalmak.

Mivel a fény terjedése során az optikai energia folyamatosan csatolódik, az energia intenzitása fokozatosan gyengül a terjedési irány mentén. Ezért a különböző helyeken lévő rácsok diffrakciós hatékonyságát optimalizálni kell, hogy kompenzálja ezeket az energiaingadozásokat, és javítsa a fényesség egyenletességét a teljes kilépő pupilla területén.

Felületmentesítő rácsok: Kulcsfontosságú műszaki megközelítés a diffrakciós hullámvezetők számára

A Surface Relief Gratings (SRG-k) széles körben alkalmazott megoldás a diffrakciós optikai hullámvezetőkben, ahol diffrakciós jellemzőiket a felületen megjelenő periodikus mikro/nano-struktúrák határozzák meg.

Ideális többszintű fázisrács esetén – tervezett hullámhosszt és ideális szerkezetet feltételezve – az elsőrendű diffrakciós hatásfok elméletileg elérheti a körülbelül 81%-ot négyszintű fáziskvantálás esetén, és körülbelül a 95%-ot nyolcszintű fáziskvantálás esetén. A gyakorlati eszközökben azonban a diffrakciós hatékonyságot olyan tényezők befolyásolják, mint az anyagtulajdonságok, a szerkezeti méretek, a polarizáció, a beesési szög, a hullámhossz és a gyártási hibák.

A pupillatágítás szempontjából az egydimenziós kilépő pupillatágító (EPE) jellemzően egy bemeneti csatoló rácsból és egy kimeneti csatoló rácsból áll. Az irányított fény egy irányba terjed, több diffrakciós és extrakciós körön megy keresztül a kimeneti csatolási tartományon belül, ezáltal a pupilla replikációja egyetlen dimenzió mentén történik. Ezzel szemben a kétdimenziós EPE-hez a pupilla kétirányú tágítása szükséges; ennek tipikus konfigurációi közé tartoznak az L alakú elrendezések és a kétdimenziós keresztezett rácsok.

Az L-alakú konfiguráció egy bemeneti csatoló rácsból, egy forgató rácsból és egy kimeneti csatoló rácsból áll, sorrendben elhelyezve. A bemeneti csatoló rács először a fényt a hullámvezetőbe kapcsolja, míg a forgó rács megváltoztatja a vezetett fény terjedési irányát a hullámvezető síkon belül, megkönnyítve a pupilla további replikációját egy második dimenzió mentén. Végül a kimeneti csatoló rács kivonja a fényt a hullámvezetőből.

Egy másik megközelítés a kétdimenziós keresztrácsos konfiguráció. Ez a struktúra két nem kollineáris rács alapvektort alkalmaz, lehetővé téve az eszterga és a kimeneti csatolás funkcióinak egyazon régión belüli integrálását, ezáltal lehetővé téve a pupilla kétirányú replikációját. A tipikus L-alakú konfigurációhoz képest a keresztezett rácsszerkezet potenciális előnyöket kínál, mint például a kisebb hullámvezető lábnyom, alacsonyabb diffrakciós kölcsönhatási veszteségek és jobb gyártási tűrés.

A felszíni domborműves rács (SRG) alapú pupillatágítás egyik fő kihívása a kilépő pupilla egyenletességének biztosítása. Ahogy az irányított fény átterjed a kimeneti csatolási tartományon, elveszíti energiájának egy részét; ha egyenletes diffrakciós hatásfokot alkalmazunk a teljes tartományban, akkor a fényintenzitás jellemzően a terjedési irány mentén csökken. Következésképpen a kutatás gyakran zónás rácstervezést foglal magában – optimalizálva a diffrakciós hatékonyságot a különböző régiókban –, amelyet szigorú csatolt hullámelemzéssel (RCWA) és rendszerszintű sugárkövetéssel kombinálnak, hogy egyenletesebb kilépési-pupilla megvilágítási eloszlást érjenek el. A meglévő tanulmányok 16 mm × 14 mm-es kilépőpupilla-méretet igazoltak többzónás SRG optimalizálási megközelítést alkalmazva, ami 91%-os kilépési pupilla megvilágítást eredményezett.

Térfogathologramok és polarizáló térfogatrácsok: VHG-ktől PVG-kig

A felületen található mikro- vagy nanostruktúrákra támaszkodó felületi reljef rácsokon (SRG-k) kívül a diffrakciós hullámvezető megoldások egy másik kategóriája magában az anyagban alkalmaz törésmutató modulációt a rácshatás elérése érdekében.

A térfogati holografikus rácsokat (VHG) úgy alakítják ki, hogy a fényérzékeny anyagon belül interferencia-expozíció révén periodikus törésmutató-modulációkat hoznak létre; a belső Bragg-diffrakciót használják fel, hogy a fényt a hullámvezetőbe és onnan kicsatolják. Az SRG-kkel ellentétben a VHG diffrakcióját elsősorban belső térfogati szerkezete határozza meg, ami erős szög- és hullámhosszszelektivitást eredményez.

Bár ez a Bragg-szelektivitás pontos sugárcsatolást tesz lehetővé, a válaszadási sávszélességet is korlátozza, és szigorúbb követelményeket támaszt a széles látómezőkhöz és a színes kijelzőkhöz szánt hullámvezetők tervezésével szemben.

A polarizációs térfogatrácsok (PVG-k) a térfogatrácsok szerkezetére építenek a polarizációs szelektivitás beépítésével. A PVG-n belül az optikai tengely periodikusan forog, lehetővé téve, hogy a rács térfogati diffrakciós jellemzőket és Pancharatnam–Berry (PB) fázisválaszt mutasson. A hagyományos VHG-ekhez képest a PVG-k szélesebb válaszsávszélességet kínálnak, és lehetővé teszik a különböző diffrakciós folyamatok szelektív szabályozását a fény polarizációs állapota alapján.

A kétdimenziós (2D) pupillatágítás területén a PVG (polarizációs térfogatrács) technológiát alkalmazták a széles látómező (FOV) és a nagy kilépő pupillák kombinációjának eléréséhez. Például 2023-ban Weng et al. beszámolt egy PVG-n alapuló 2D pupillatágító diffraktív hullámvezetőről; kísérleti rendszerük 30°-os átlós FOV-t és közel 20-szoros kilépési-pupilla tágulási tényezőt ért el, 3,85%-os optikai képalkotási hatékonysággal és 8,7%-os visszafelé irányuló fényszivárgási rátával.

Egy másik, 2026-ban bejelentett, PVG-n keresztüli 2D pupillatágítási kísérlet 30°-os FOV-t és 20 mm átmérőjű szemdobozt ért el, miközben 5%-ot meghaladó optikai hatékonyságot mutatott ki. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a PVG a 2D diffraktív hullámvezető pupilla tágításának jelentős technikai megközelítése. A különféle rácssémák értékelésekor elengedhetetlen egy átfogó rendszerszintű mérőszám figyelembe vétele – amely jóval túlmutat az egyszerű egypontos diffrakciós hatékonyságon –, beleértve a FOV-t, a hullámhossz-sávszélességet, a polarizációs választ, a kilépés-pupilla egyenletességet, a fényszivárgást és a gyártási megvalósíthatóságot.

IV. Technikai választások az iparosítási folyamat során

Az exit-pupill expanziós technológia jelenleg egy kritikus fordulópontnál van, az egydimenziós (1D) bővítésről a kétdimenziós (2D) tágításra vált át. Míg az 1D-s bővítési sémák egyszerű szerkezeteket és kiforrott gyártási folyamatokat tartalmaznak, gyakran terjedelmesebb optikai modulokat eredményeznek, és nehézségekbe ütközik a széles látómező (FOV) és a nagy szemdoboz egyidejű elérése, miközben a vetítőmotor kompakt marad. Ezzel szemben a 2D-s bővítés – mind a függőleges, mind a vízszintes kiterjesztést kihasználva – nagyobb szemmozgási tartományt tesz lehetővé szélesebb FOV mellett, miközben megkönnyíti a csatolt vetítőmotor további miniatürizálását is.

2025 és 2026 között a 2D bővítési és térfogati holografikus hullámvezető megoldások a kereskedelmi validálás szakaszába lépnek. A vezető vállalatok több mint 70%-ra növelték a tömeggyártás hozamát, 80 dollár alá csökkentették az objektívenkénti költséget. Ami a piaci részesedést illeti, a 2D-tágító hullámvezetők – kihasználva kiváló FOV-jukat – a csúcskategóriás piac körülbelül 65%-át foglalják el, míg az 1D-s megoldások továbbra is versenyképesek maradnak az alacsony és közepes kategóriájú szegmensekben és a speciális vertikális alkalmazásokban, költségelőnyüknek és jobb termelési hozamuknak köszönhetően. 2025-öt tekintik a 2D-s tágulású diffrakciós hullámvezetők tömeggyártásának első évének is, a színes kijelző hatékonysága már meghaladja a 3500 nit/lumen értéket.

V. 'A szemdoboz kiterjesztése' helyett 'egyenletes fénykibocsátás'

Technikai szempontból az EPE (Exit Pupil Expansion) végső soron arra a tartományra vonatkozik, amelyen belül a szem képes érzékelni egy teljes képet. Egy praktikus AR-megjelenítő rendszerhez azonban távolról sem elegendő a szemdoboz kibontása. Mivel a fény folyamatos replikáción és csatoláson megy keresztül, a rendszernek egyszerre kell megküzdenie olyan kihívásokkal, mint a csökkent hatékonyság, nem egyenletes fényerő, valamint a látómezőtől, a hullámhossztól és a polarizációtól való függőség.

Következésképpen a modern AR optikai hullámvezetők tervezése a tisztán geometriai struktúrákra való összpontosításról a teljes fényterjedési folyamat szisztematikus optimalizálása felé tolódott el. A diffrakciós hullámvezetőkkel összefüggésben a rács helyi diffrakciós hatékonysága nem elszigetelt paraméter; hanem tágabb vonatkozásai vannak – pontosan ezért olyan kritikus az EPE szimuláció.

VI. Az AR Optical Waveguide pupilla expanziójának elemzése az OAS-ban

Az AR optikai hullámvezetők rendszerszintű tervezésénél az optikai szimuláció felhasználható a fény teljes terjedésének elemzésére a forrásból a hullámvezetőbe és a hullámvezetőn keresztül.

Az optikai elemző rendszeren (OAS) belül egy átfogó modellt lehet létrehozni – amely magában foglalja a fényforrást, a hullámvezető szubsztrátot, a csatoló struktúrákat, az átirányítási struktúrákat, a kicsatolási struktúrákat és a detektorokat – a fény útjának nyomon követésére, ahogy az a hullámvezetőn belül terjed, és többszörös csatolási eseményen megy keresztül.

Például a sugárkövetés lehetővé teszi a fény terjedési útvonalainak a hullámvezetőn belüli és a különböző helyeken lévő emissziós jellemzők megjelenítését. A detektorok integrálásával tovább határozható meg az optikai energia eloszlása ​​a pupilla-tágulási régióban, lehetővé téve a kilépési-pupilla energiaszintek és egyenletesség elemzését. Továbbá az olyan paraméterek beállításával, mint a rácsozási periódusok, a szerkezeti méretek, a csatolási hatékonyságok vagy a térbeli eloszlások, a tervezők összehasonlíthatják a különböző tervezési konfigurációk pupilla-tágulási teljesítményét.

Következésképpen az AR hullámvezetők pupilla-tágulási szimulációjának elsődleges célja nem csupán egy egyedi rács diffrakciós hatásfokának kiszámítása, hanem egy végponttól végpontig terjedő analitikai lánc létrehozása: rácsszerkezet → fényterjedés → pupilla replikáció → kilépés-pupilla eloszlás → egyenletesség. Ez a megközelítés áthidalja a szakadékot a mikro/nano léptékű rács kialakítása és a hullámvezető rendszer teljesítménye között a millimétertől centiméterig terjedő skálán.

Forrás: Optikai Tudásbázis

1601-es szoba, Yongda International Building, 2277 Longyang Road, Pudong New Area, Shanghai

Termékkategória

Intelligens szolgáltatás

Vállalat

Gyors linkek

Copyright © 2024 Sotech Minden jog fenntartva. Oldaltérkép I Adatvédelmi szabályzat